Portugálos dolgok

A portugálok csak messziről tűnnek egy országnak és népnek. Valójában ők is megosztottak, és most nem az észak és dél hatalmas erőkkel vívott harcára gondolok, hanem arra a különleges adottságra, hogy van az országnak két szigetcsoportja is valahol az Atlanti-óceánban. És az ottaniak, azaz a madeiraiak és az azori-szigetekiek szemében a szárazföldi országrész félig-meddig idegenek gyülekezetének számít. A két szigetcsoport úgynevezett autonóm régiót alkot (nem együtt, külön-külön), és ennek megfelelően saját kormánnyal is rendelkezik. Vagyis Portugáliában nem egy, hanem három kormány van.

Madeira épp komoly fejfájást okoz az összes portugálnak. Ugyanis jó nagy deficitet termelt sutyiban, és ez most, pár napja derült ki. A mit sem sejtő központi kormányzat próbálja egyensúlyban tartani a költségvetést, jótanulóként viselkedni, erre robban ez a bomba ... Valaki kozmetikázta a pénzügyeket, és most az egész ország meg fogja inni a levét, a szárazföldiek is, nem csak a szigetlakók. Merthogy a szigetlakók is csak akkor szeretnek autonómok lenni, ha előnyük származik belőle ... Ilyenkor azért jólesik a központi hatalom segítsége.

No, de ki a felelős? A madeiraiak majdhogynem örökös elnöke, Alberto João Jardim (Kert Albert János) ártatlan bociszemekkel tekint híveire és ellenségeire, üdvözli a legfőbb ügyész szándékát, mely szerint ki fogják vizsgálni, ki vonszolta be a túlköltekezés trójai vagyis görög falovát, ő (Jardim uraság) a maga részéről nyugodtan folytatja választási kampányát, merthogy immár N-edik alkalommal természetesen pályázik Madeira elnökének posztjára. 

Jardim akkora figura, hogy ha nem lenne, ki kéne találni: egy szicíliai maffiózó, egy vásári komédiás és Silvio Berlusconi sajátos ötvözete. Előszeretettel táncol a híres madeirai karneválon, sértegeti az újságírókat, és most, a kampányban másfél naponta avat fel egy utat, intézményt, vagy bármit, amit fel lehet avatni, a lényeg, hogy meglegyen a penzum.

Passos Coelho, a miniszterelnök, aki Jardim párttársa (szocdem) ugyan nem vonta vissza a párt támogatását az örökös madeirai elnöktől, de nem hajlandó az oldalán mutatkozni, és végigcsókolni a kofákat a piacon (igaz, ez Jardimnak úgyis sokkal jobban áll), mire rettenthetetlen hősünk megvonta a vállát, sag schon ... Majd megoldom egyedül. És a hihetetlen az, hogy valószínűleg tényleg újraválasztják. Végülis ő építkezett. És valószínűleg nem a szavazóinak kell megfizetniük majd az egész adósságot ... 

Az utóbbi napok tendenciái alapján nem lepett meg senkit a tegnapi portugál parlamenti választások eredménye. A március közepén lemondásra kényszerített szocialista miniszterelnök, José Sócrates megkapta a luzitánoktól az elbocsátó szép üzenetet. Ellenfele, a Passos Coelho vezette szociáldemokrata párt (PSD) nyert, de mivel az abszolút többséghez nem elegendően szavaztak rájuk, kénytelenek lesznek koalíciót kötni a harmadik politikai erővel, Paulo Portas Néppártjával (CDS-PP). Noha este még egyikük se akart erről nyilatkozni, a politikai kényszer nyilvánvaló, és berzenkedés sincs ezekben a pártokban egymás iránt: kormányoztak ők már korábban is együtt.

A parlamentben a jelek szerint (mivel a külföldön élők szavazatai még négy mandátum sorsáról döntenek, valódi végeredménnyel nem szolgálhatunk, és felmerült, hogy az eddig ismeretlen Partido pelos Animais vagyis az Állatok Pártja is esélyes egy mandátumra) ezután is ugyanaz az öt politikai erő fog Portugália sorsáról dönteni, amely eddig. Az első bekezdésben említett hármon túl jelen lesznek a kommunisták (CDU) és a Baloldali Blokk tagjai: utóbbiakat tartják egyébként az idei választások legnagyobb vesztesének, a mostantól fele annyian ülnek majd az országházban, mint 2009-től. 

De nézzük a számokat:

1. PSD (Szociáldemokrata Párt): 105 képviselő (36,8%)

2. PS (Szocialista Párt): 73 képviselő (28,1%)

3. CDS/PP (Néppárt): 24 képviselő (11,7%)

4. CDU (Kommunista Párt): 16 képviselő (7,9%)

5. BE (Baloldali Blokk): 6 képviselő (5,2%)

A részvétel 58,9%-os volt (érdekes módon a portugálok a szavazásban részt nem vett, tehát tartózkodó állampolgárokat számolják ilyenkor, vagyis 41,1%-ot tüntetnek fel): mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is sajnálatukat fejezték ki a viszonylag alacsony voksolási számarányok miatt, de a lényeg annyi, hogy a választások érvényesek, eredményüket mindenki elfogadta, sőt, a vesztes párt szóvivője még azelőtt elismerte vereségét, hogy megszámolták volna a szavazatokat. Nem volt magyarázkodás, nem volt vádaskodás, senki nem akart győztesnek tűnni annak ellenére, hogy vesztett. José Sócrates mosolyogva és párttársai tiltakozása közepette mondott le elnöki tisztéről, teljes egészében magára vállalva a felelősséget a vereségért. Egy újságírói kérdésre, miszerint bíróság előtt is vállalja-e a felelősséget, értetlenkedve kijelentette (a szocik kifütyülték a kérdés feltevőjét), hogy nem érti, miről van szó.

A kampány egyébként meglehetősen csendesre sikeredett, a reklámok - szerintem - borzasztóak voltak, de minden parlamenti erő tisztességgel vitatkozott a többiekkel, mivel pedig a bíróság úgy döntött, hogy a nem parlamenti erőknek is joguk van a tévében szerepelni és a többiekkel megvitatni álláspontjaikat, az RTP helyet és időt biztosított ezeknek is: az már nem a sajtó hibája, hogy a parlamenti pártok nem voltak hajlandóak leülni a kisebb jelentőségű mozgalmak képviselőivel, így azok egymásnak oszthatták az észt. 

A kampány érdekessége egyébként, hogy a nyertes jobboldal ugyanúgy nem ígérgetett, mint ahogy azt a baloldal sem tehette. Sőt, ha lehet, a PSD keményebb jövőképet festett, mint a szocialisták, mindenki tisztában van vele, hogy még nagyobb megszorítások jönnek, és mégis megválasztották őket. Így, kábítás nélkül is lehet választásokat nyerni - valahol Európában. Az persze más kérdés, hogy mi lesz, ha elkezdenek kormányozni: az emberek ott se fogják ölbetett kézzel tűrni, hogy megnyirbálják a kiváltságaikat. Pedig ez elkerülhetetlen. 

Vasárnap kedződik a portugál parlamenti választások igazi kampányidőszaka. Ez csak azért meglepő kissé, mert én úgy vettem észre, hogy egyfolytában kampány van. De ők ezt itt előkampánynak hívják.

Ha már benne voltak a sűrűjében, gyorsan lebonyolítottak néhány vitát, minden parlamenti párt vezetője beszélgetett minden parlamenti párt vezetőjével külön-külön (5 emberről van szó összesen). Vagyis az fel sem merült senkiben, még az arroganciájáról és nagyképűségéről hírhedt José Sócratesben (Szocialista Párt) sem, hogy ne lenne értelme vitázni akár a Baloldali Blokk képviselőjével, akár a kommunista párt szimpatikus főtitkárával, mert nekik például semmi esélyük kormányra kerülni. Csak kissé szarkasztikusan megjegyezte, hogy ha valaki kiáll vele, legalább legyen programja, mert ez így olyan gáz ... 

Tegnap volt a Sócrates-Passos Coelho szópárbaj, időméréssel és egy moderátorként funkcionáló újságíróval: az elemzők szerint a jóképű Passos Coelho (Szodcem Párt) az eddigi vitákkal ellentétben, amelyekben nem nyújtott valami fényes teljesítményt, ezúttal jó érzékkel riposztolt, Sócrates pedig hozta a szokásos, lehengerlő formáját. A jobboldali Néppárt elnöke, Paulo Portas (akinek a bátyja egyébként a politikai paletta pont ellenkező oldalán elhelyezkedő Baloldali Blokk egyik főembere) ugyancsak lehengerlően szerepelt, nagy valószínűséggel ő lehet majd a mérleg nyelve, bár inkább méreggel teli nyelvéről volt ismeretes, mielőtt politikussá vedlett, ugyanis oknyomozó újságíróként az Independente című lapban mindenkiről leszedte a keresztvizet, akiről csak lehetett. 

A kampány hivatalosan tehát még csak most kezdődik: holnap kirajzanak a politikusok vidékre, végigjárják az összes kirakodóvásárt, és megpuszilgatják a kofákat, meg hasonló örömteli cselekedeteket hajtanak végre ingujjra vetkőzve. 

Közben a portugál külügybe berendelték a német nagykövetet, hogy barátilag elmagyarázzák neki: Merkel asszony kissé el van tájolva, mikor arról beszél, hogy a portugáloknak mélyen magukba kellene nézniük, mert több szabadság jár nekik, mint a németeknek, de a nyugdíjkorhatáron se ártana elmerengniük. Ez a meggondolatlan merkeli jótanács engem is meglepett, ugyanis a németeknél több szabadsága szerintem senkinek nincs, különben nem velük lenne tele a világ összes üdülőhelye és turisztikai központja. A nyugdíjkorhatár meg ... Na, láttam pár németet elmenni előnyugdíjba, egészen közelről. És nem fognak éhezni. 

Tegnap a portugálok "megkoronázták" Lulát, a volt brazil elnököt. Tintahalon (a lula ezt jelenti) nem állt még ilyen jól lámpabúra. Na jó, konkrétan a már általunk is megénekelt Coimbrai Egyetemen avatták tiszteletbeli doktorrá, oszt húzott haza, nehogy megfertőzze az általános luzitán vész. Biztos megneszelte, mekkora lesz mára a 2010-es deficit a tegnapi prognózishoz képest. Igaz, az  F. C. Porto egyszeri és végtelen egyszerű játékosának, João Pinto-nak halhatatlan, és azóta szállóigévé vált benyögése alapján Prognózis csak a meccs után esedékes ..., biztos, ami biztos. És mennyire igaza volt!

Konkrétan arról van szó, hogy a 7,3%-osra tervezett deficit mára 8,6-ra duzzadt, és ez baromi rossz hír.  Persze annyira azért nem meglepő, az elszámolási  viták itt is napirenden voltak, mi számít bele, mi nem ... Hát, ez ismerős. Most minden beleszámított, amit a portugál kormány nem akart.

Közben a köztársasági elnök, Cavaco Silva feloszlatta a parlamentet, és kiírta a választásokat - június 5-re. Tegnap kissé cinikusan megjegyezte, hogy nem szabadott volna eljutni ideáig (de akkor miért nem tett semmit annak érdekében, hogy ne jussanak ideáig?), ugyanis most az ország elvileg nem bír külső segítség nélkül ellavírozni, de a már csak korlátozott jogkörrel rendelkező kormány nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy tárgyaljon az IMF-fel. Meg ők eleve nem is akarták, akkor most miért tennék? Viszont a következő kormány felállásáig azért valamiből ki kéne fizetni a nyugdíjakat, a fizetéseket, no meg a bíróságok nyomtatóiba is kéne némi tintát venni, mert ott tartanak, hogy nem tudják kinyomtatni az ítéleteket.

Az azért vigasztaló lehet, hogy Károly herceg és Camilla közben ott sertepertélnek Lisszabonban, legalább jobb kedvre derítik a köztársasági elnököt, aki úgyis morcos egy kicsit. Még az eső is esik ...

Prognózis majd a meccs után ...

Ha a múlt szerda este valaki azt gondolta, hogy a görög filozófusról elnevezett portugál miniszterelnök bedobta a törölközőt vagy felhajtotta a képletes bürökpoharat, az nagyot tévedett. Sócrates ugyan lemondott, de a választásokig (valószínűleg június elejéig) továbbra is ő irányítja az országot, egyébként pedig 93%-os többséget kapott a szocialistáktól: továbbra is ő a párt főtitkára, mitöbb, a szocik egyelőre nemhivatalos miniszterelnök-jelöltje. Szokatlan szcenárió, de láttunk már cifrábbat is.

Mindeközben az egykori ifjúsági vezér, Passos Coelho mintha saját maga (és pártja) alatt vágná a fát. A megszorító csomag megbuktatása előtt úgy érvelt, hogy ennyi többlet terhet a társadalom nem bírna már elviselni, most meg azzal jön, hogy a szocdemek csak azért nem szavazták meg a PEC 4-et, mert nem tartották elég szigorúnak. Vagyis: ami az EU-nak megfelelt volna, nekik az nem volt elég. Jó, hogy szólnak - így utólag.

Most aztán kíváncsi vagyok rá, hogy a megszorításokba totál belefáradt portugálok hogy fognak nagy többségben egy ilyen pártra és miniszterelnök-jelöltre szavazni. Vagy az egész hercehurca csak arra lesz jó, hogy Sócratest ültessék vissza a kormányfői székbe? Mennyibe kerül mindez az egyébként is megroggyant országnak? Akár így, akár úgy, nem lesz fáklyásmenet.